Bernády György

Bethlen, 1864. április 10. – Marosvásárhely, 1938. október 22.

Marosvásárhely polgármestere 1900–1912 és 1926–1929 között

Ebben az időszakban épült fel a szecessziós stílusú megyeháza és kultúrpalota a város főterén. Az ő nevéhez fűződik a csatornázás és közvilágítás bevezetése is. Szintén az ő polgármestersége alatt épült a gyermekmenhely, öt elemi iskola, a felsőbb kereskedelmi iskola, a felsőbb leánygimnázium, a közigazgatási iskola; megalapították a városi zeneiskolát, a közkönyvtárat és képtárat.

"S minden képességes szeretetemmel néztem föl reá, ez úrra, mert hogy nagyon és dacos magyar vagyok s ő az én rokonom." Ady Endre, Nyugat, 1915. augusztus

Édesapja Bernády Dániel szabad polgár, patikus volt. Fia, Bernády György tanulását több helyen végezte; Marosvásárhelyen és Budapesten. 1902-ben közfelkiáltással polgármesterré választották. Polgármesterségének kezdetén a Marosvásárhely lélekszáma 19.522, mely 1915-re 10.000 fővel gyarapodott. Nevéhez fűződik Marosvásárhely modern városközpontjának kialakítása, villany- és vízvezetékkel való ellátása, a közigazgatás újjászervezése, intézményhálózat létrehozása, középületek, gyárak (gázfejlesztő üzem, közüzemek épületei, raktárépületek, téglagyárak növelése, korszerűsítése, közvágóhíd, vámházak, kertészet és üvegházak építése). Polgármestersége alatt épültek, mára már a város jelképévé vált Városházán és Közművelődési Palotán kívül többek között: öt elemi iskola, polgári iskola (ma műszaki egyetem), felső kereskedelmi iskola (ma műszaki egyetem), leánygimnázium (ma Papiu Ilarian líceum), katonai alreál iskola (ma orvosi egyetem), kereskedelmi és iparkamara, továbbá 117 új utca nyitása, 3000 telek kialakítása, a Maros szabályozása (Lenarduzzi céggel köt erre szerződést), gátépítés, Műcsatorna és hidak építése, víztisztító üzem, víztározók, szennyvíztelep építése, Gyermekmenhely, Polgári Sportlövőde a Somostetőn.

Terveit az I. világháború, illetve az azt követő trianoni békeszerződés széttörte. 1926–1929 között ismét polgármesterré választották. 1926-tól Maros-Torda vármegye parlamenti képviselője lett. 1930-ban kivált az Országos Magyar Pártból és megalakította a Polgári Demokratikus Blokkot.

Egyetlen édes gyermeke 1919-ben született negyedik házasságában, Györgyike, aki viszont fiatalon 17 évesen veszítettek el. Bernády kevéssel éli túl gyermekét, meghalt Marosvásárhelyen 1938. október 22-én. Mint a Református Kollégium Főgondnokát, az iskola dísztermében ravatalozták fel, s koporsója mellett a kollégium diákjai álltak díszőrséget és kísérték utolsó útjára a református temetőkertbe. Lakóháza a Szentgyörgy utcában áll, irodájának bútorait, könyvtárát a református plébánián őrzik.

Művei

  • Az erdélyrészi földgáz kérdésről (Marosvásárhely, 1913)

  • Intelmek (Marosvásárhely, 1916)

  • Nyílt levél (Marosvásárhely, 1920)

A város lakosságának viszonylag igen későn, csak 1994-ben nyílt lehetősége, hogy a róla elnevezett téren szobrot állítsanak neki. A szobor a szovátai Bocskay Vince alkotása. Nevét viseli az 1992-ben létrehozott Közművelődési Alapítvány, az 1995-ben megnyílt Kultúrközpont (Bernády-ház). 1998. október 16-án avatták fel mellszobrát a Kultúrpalotában, a Tükörteremben. 2002-ben polgármesterré választásának 100. évfordulójára a kolozsvári Puskás Sándor Bernády Györgyöt ábrázoló domborművét helyezték el a Maros Megyei Tanács épületében.

Last updated